Leánybúcsú ötletek: a legrosszabb leánybúcsú

Leánybúcsú ötletek: a legrosszabb leánybúcsú

Bizony!
Így indult a csütörtök reggelem, hogy minden, amit elterveztem összeomlott.
Hisztis voltam és mérges. A 7 meghívottból először 5, majd 4 végül 3 lett és a legvégére pedig kettő. Fanni és én.
Az az egy volt a szerencsém, mivel Fanni nem szereti a „menjünk be a városba és igyuk magunkat szépségkirálynővé” témát, így én wellness-el készültem. És így, hogy megcsappant a létszám, ez bizonyult a legjobb választásnak. Szóval tartottam magam a tervhez rendületlenül.

Nos, egy jó tanács: ha leánybúcsút szervezel (vagy bármit szervezel) hiába vagy egyenes minden résztvevővel és kommunikálsz tisztán, így is lesznek kavarások a hátad mögött, melyből a végén te (bizony te, nem az, aki kavart) jössz ki nagyon rosszul. Csak szóltam, erre készülj fel. Függetlenül attól, hogy rengeteg energiát és lelkesedést teszel bele.
És arra is készülj, ha lefoglalsz valamit 5 főre, nem egyszerre mondja vissza a maradék 3, hanem szépen lassan, mindig, mikor nem is számítasz rá, óramű pontossággal, a legrosszabb pillanatokban.

A „leánybúcsúról”
Nem szeretnék totális élménybeszámolót tartani, függetlenül attól, hogy nagyon élmény dús volt, inkább csak néhány mondatban, körbemagyarázás nélkül osztom meg veled a lényeges momentumokat.

Péntek este: Fanni megérkezik. Bementünk a közeli Tescoba némi alkohol tartalmú italért. 0,5l. Tequilát választott, melyet ingyen kaptunk meg az áruháztól. Nagyon jól esett a gesztus. Így remekül indult minden. (nem elloptuk, tényleg kaptuk, mégpedig a kasszában a fiútól)

Este: Csajos csipogás, élet nagy és rettenetesen kemény dolgairól: avagy milyen lesz smink és hogy jó lesz-e az alapozó színe.

Szombat reggel: kis shopping mindig belefér, így ez volt az első program és hát jó kör volt. 🙂
Elindultunk a célhelyre. Fanni nem tudta, hova megyünk, így lelkesen találgatott. Nem jött be egyik sem, ugyanis mindent megtettem, hogy félrevezessem. Sikerült.

Őszinte örömet láttam az arcán, mikor beálltunk a szálloda parkolójába. Úgy vettem észre nem csak rám, hanem rá is ráfér a lazítás. Eltaláltam.

Elfoglaltuk a szobát korai check in-el. Felvettük a 6 számmal nagyobb köntöst, megittuk a Tequila felét, mely dobott egyet az egyébként is vidám alaphangulatunkon.

Lementünk pancsolni és pihizni. Olyannak éreztem magunkat, mint két kihajtott öszvér, mikor elvágódik a porba és ember nincs, ki megmozdítja. Mi is feküdtünk csak a napon, legalább úgy, mint Csillag Patrik és beszélgettünk. Azt is kitárgyaltuk, hogy mindennek oka van, így annak is, hogy ketten lettünk a végére.

Este vacsora: Tequilánk már nem volt, mert ugye az alkohol gyorsan párolog, így a vacsi mellé Martinit kértünk. Ilyenkor alá szokták íratni a  blokkot, hogy szobához tudják írni a rendelést. Én váltig állítottam, hogy ez nem történt meg, a pincér srác pedig szintén váltig vallotta, hogy de, márpedig én aláírtam. Így fogadtunk. Nyertem egy ingyen kör Martinit. Köszönjük J
(Teszem hozzá a srác egy korú volt velünk, laza volt és vette a lapot. Óvatosan próbálkozz ilyesmivel, nem garantált, hogy bejön)

Este sétáltunk és tovább beszélgettünk. Egy olyan pillanat nem volt, amikor mindketten hallgattunk volna. Folyamatosan volt témánk és természetesen az elmaradhatatlan hülyeség is dőlt belőlünk.

Reggel még egy finom svédasztalos reggeli és összegzés. Rájöttünk miért csak ketten kellett, hogy jöjjünk.

Tulajdonképpen nagyjából 9 éve nem voltunk így el ketten, csak még akkor gyerek fejjel. Most egy kicsit kiszakadtunk a világ gondjainak hálójából és felhőtlenül élveztük a pihenést. És arra eszméltünk rá, hogy ott tudjuk folytatni a storyt, ahol 9 évvel ezelőtt abbahagytuk. Viszonylag sűrűn találkozunk ahhoz képest, hogy mennyire távol lakunk most egymástól, de életünk ezen része 9 évvel ezelőtt mély álomba szunnyadt és felébredt helyette a felnőtté válás kötelezettsége. Most kicsit minden olyan volt, mint régen. Mint a gondtalan gyermekek nevettünk és szórakoztunk. Nagy ívben tettünk a világ gondjaira és a ránk váró feladatokra. „Játszottunk”, mint akkor régen.

Köszönöm ezt a nagyszerű hétvégét. Minden úgy alakult és történt, hogy az nekünk kedvezzen. Soha nem felejtem el ezt a napot. Örök élmény, mely arra emlékeztet, hogy a lelke mélyén mindenki gyermek, csak kell egy személy, aki képes ezt kihozni belőle.  2015.05.16 így vált a legjobb leánybúcsúvá.

Szandi

Köszönöm, hogy olvastad a bejegyzést! ^_^  
További velem kapcsolatos képeket és posztokat a következő oldalakon is találhatsz:

- Személyes Instagram oldalam
- Facebook oldal